Nem szeretem a Valentin-napot, mert semmi meglepetés nincs benne. Utálom, amikor muszáj meglepni valakit valamivel, és még rosszabb rájönni arra, hogy ha nincs a naptárban a Valentin-nap, akkor lehet, hogy alig van valami, ami emlékeztet arra, hogy vagy, hogy létezel.„Fontos vagy, de értsd meg, hogy a munkám miatt nem tudok veled több időt tölteni.” – mondtam a minap Neked. Szorítanak a határidők, ezernyi elvárás tördeli az időmet és a türelmemet… Te pedig vársz, hogy mikor kerülsz sorra…
Számoljunk csak! Lehet, hogy az igazi fontossági sorrendben a munkám az első, aztán a gázszámla, aztán jön az autó, az iskola, a szomszéd és még sok minden más …. és csak azután jössz Te?! Arcul üt a felismerés, hogy ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a jelen felsorolásban leszorultál a dobogóról – sőt, lehet, hogy csak valahol a 7. helyen állsz.
Tudják, ki emlékszik arra, aki világversenyen a 7. helyen végzett? Tudják, kié volt a 7. hely a legutóbbi X-faktorban? Ugye, hogy nem. Önök szívesen állnának a hetedik helyen?
Szóval, kezdjük újra. Fontos vagy. Nincs „de”. Fontos vagy, és azt akarom, hogy érezd. Azzal kezdem, hogy …… megleplek valamivel. Felhívlak, amikor nem számítasz rá, veszek neked csokit vagy a kedvenc ételedet főzöm … váratlanul átölellek vagy adok egy puszit ….
A szemedben hirtelen megjelenik az öröm és szétárad az arcodon, én pedig annak örülök, hogy talán egy pillanatra mégis érzed, hogy fontos vagy, hogy gondolok Rád, nem csak Valentin napkor.
Séllei Györgyi
mediátor, szexológus